104. bejegyzés a gyászról

A stilisztika kedvéért kezdhetném úgy is, hogy emlékszem ahogy ..., vagy emlékképeim vannak róla, amint ..., mint ahogyan beszélnél valakiről, aki néhány markáns pillanatban életre szóló élményt hagyott benned. Csakhogy mindennapos családtagok nem életreszóló élményelet hagynak, hanem egyszerűen részei a mindennapoknak, akkor is, ha semmi különlegeset nem tesznek és akkor is, ha kiemelkedő, nagy egyéniségek.
A nagyszülők tipológiájába, szerintem okosan, beletartozik az is, hogy kinn élnek falun, nyaranta mész hozzájuk es különböző illatok, esetek, széna, stb. kötnek hozzájuk. Eképp a haláluk egy fájdalmas, de valahogyan csak ahhoz a világhoz köthető veszteség. Nyilván, elképzelésem nincs a más fájdalmáról hasonló esetben, én csak azt tudom, hogy mi úgy nöttünk fel, hogy az összes nagyszülőnk valahol a szomszédban lakott. Suli után oda mentünk haza, ahova jól esett, többnyire a tanítónéni nagymamámhoz, mert vele csináltuk a házit is és utána nézhettünk rajzfilmet, lévén nagymamámnak meglehetősen hamar lett videója és azon egy csomó Walt Disneyt és Warner Brost vetített, amiket nagybátyám küldött a fiúk révén.
Az egész életem az emlékkép része. Nagyapám, akiről felületesség lenne nem Bélatataként beszélni, legalább 1,9O volt a szememben és makk egészséges. Soha nem tudtam, milyen magas, csak azt, hogy iszonyú sűrű volt a szemöldöke és a haja és nagyon későn kezdett el őszülni. Futósízett, futott, néha maratonon is. Legalább kétezer verset tudott fejből, ez és a II. Világháború volt a védjegye. Bár az utóbbi idők megszállottsága Jézus volt és az őt körülölelő legenda, azért Hitler és a háború sosem tűnt el a repertoárból. Negyven évig volt törvényszéki bíró, 6 évig a Legfelsőbb Bíróság második magyar bírája, hátratett kézzel sétált Darvas Jóska bácsival éveken keresztül. Hamar mérgelődőtt, tiszta anyám és húgom, tele szívjósággal, pedig mennyit morgott, istenem. Mindent szóvá tett, ami nem tetszett neki és sosem tudtad mi nem tetszik, de annyire gyermek volt, hogy muszáj volt kacagni rajta. Timócinak szólított, szerintem ők kezdték nagymamámmal, aztán jöttek a többiek, gondolom kedvelte a ci-ket, mert nagymamámat Magdócinak hívta. Azt mondta, örvend, hogy annak idején, amikor hazajött a katonaságból és ődöngött Tekerőpatakon és nézte a csinos lányokat, akkor nem Mancit vette feleségül, mert lám Manci jól megcsúnyúlt öregségére, míg Magdóci még mindig milyen jól néz ki.
El volt kényeztetve. A dolgok körülötte megszerveződtek, csak akkor ájult el, amikor az első gyermeke születésekor orvosi köpenybe belópozott a kórházba és a kómában lévő felesége feje fölött az orvos kollegiális bizalmassággal mondta, hogy hát ez a nő a reggelt nem éri meg. Ezt mondták néhány órája róla is, csakhogy most be is vált.
Tudom, hogy a gyász személyes, az ember csak úgy nem sírja tele az internetet a fájdalmával, de nekem nincs más módszerem. Emberek halnak meg mellettem, olyanok, akiknek sem az idejük nem jött el ... elvileg, sem a dolgukat nem végezték el, egyszerűen csak meghaltak és én mondogatom, hogy ez a dolgok rendje, de a rend igazából az, hogy minél idősebb vagy, annál több év élmény van valakivel, aki annál közelebb kerül a halálhoz és annál jobban fáj minden alkalommal, mert annál kevesebbet élsz te magad is, hogy elfelejtsd.

Ez lenne Ő: http://www.hhrf.org/hargitanepe/2009/apr/hn090428.htm#E15E17

103. bejegyzés a változásról

Gold szerint minden változás csak rosszat hoz és én csak reménykedni merek, hogy Gold e tekintetben mélységesen téved, mert egyébként minden más, életről valott elméletét és szemléletét, ha nem is mindig támogatom, de rendszerint elfogadom és egyet értek vele.

Januárban eldöntöttem, hogy Szentgyörgyre költözöm. Miért is döntöttem így, nem tudnám pontosan megfogalmazni. Utólag elméletek hosszú sorát fontam eköré, egész történetet tudok és későbbiekben talán fogok is mesélni róla, de a döntés pillanatnyi volt és rám olyannyira nem jellemző. Már a pillanatnyiság. Emiatt azt kell hinnem, hogy régóta fogalmazódott, csak egyszerűen féltem hangosan kimondani, mert az már a beleélést, az elhatározottságot jelentette volna és én egyáltalán nem akartam magam beleélni a szentgyörgyi életbe. Gondolom, E.-ék is befolyásolhattak kissé, ők nem is tudnak róla és ironikus módon a blogom sem olvassák, de az ők elhatározásuk befolyásolt indirekt módon a cigarettában is, annak ellenére, hogy L. azóta visszaszokott, részben obiektív okok miatt. És, bár kissé eléje mentem a dolgoknak, hiszen kronológiailag E.-ék utánam döntöttek a saját hazaköltözésükről, azt hiszem a levegőben logó, egyre sürgetőbb vágy, hogy végre valami a mienk legyen, hogy építkezzünk, nem téglákból, hanem kiskanalakból, wc tisztitókból, közös vacsorákból, együttlefekvésekből, munka utáni találkozókból, meszelésből, kispolc vásárlásból, hűtőből, közös költségekből és a szemétlevivés fölötti harcokból vezetett rá arra, hogy végül hangosan is kimondjam: nyáron Szentgyörgyre költözöm.

Felemesztétte a félévemet, tulajdonképpen. Február végétől négyszer voltam ágyban fekvős beteg, és semmi számottevő fiziológiai problémám nincs. Leszámítva talán a magas koleszterin szintet, ami költözésem célpontja szerint természetes és az ilyen megjegyzései teszik kérdőjelessé a költözést, ami nemcsak egy sima lakás váltás, hanem egy típusú élet megszüntetését, barátoktól, helyektől, élményektől való elszakadást és az újfajta elkötelezettség néma igéretet is jelenti. A mindig boldog, egészséges kiegyensúlyozott, méretes szervezetem valószínűleg így tiltakozik az el nem rendezett, boronált ügyek ellen, más sír, lefogy, nem alszik, bekarikásodik a szeme, egy tömegben viseli magán a búság jeleit, én csak kicsiket belázasodom, himlősödöm. Általánosan elfogadott stabilitás jelzők az ember életében a családja, a szerelme, a munkája, a barátai. Január óta nekem ezek mind kérdőjel alá kerültek, átalakulóban vannak, változnak, új kihívásokat jelentenek, és nem én csinálom őket. Fura érzés nem alkotója lenni azoknak az elemeknek, amelyek felelősek a jólétemért, mégis csak elszenvedem őket, és most vagyok azon a ponton, amikor kezdek eltekinteni fölöttük, nem aggódni értük, megpróbálni úgy tenni, mint a nagyok, akiket mindig is irigyeltem, legyinteni egyet és azt mondani, úgyis kialakul. Csakhogy az én életemben nem alakultak ki dolgok, vagy csak azt hiszem én, görcsösen vigyáztam, hogy meglepetések ne érjenek, felkészítem magam mindenre, irányítom és én szövöm a fonalam, még a determináltságban való hitem gyakorlása közepette is. És most szétfutnak a szálak, és most rohangálok utánuk, itt-ott kapkodom és közben kínlódom.

A költözés tárgyi indoklása a következő: olyan rég élünk külön, pontosan négy éve, lehet ki sem bírnánk még egy évet, vagy ha igen, mivégre. Legalább a házasság nem sürget már, egy éve naptár szerint ütemeztem, erőszakoskodtam. Munkalyem marad a régi, lakást épp keresünk, barátaim vannak. Gondolkodó társaim is vannak, vendéglők és kocsmák ha nem is dögivel, de kedvenc helyeim is vannak. Bulik talán jobbak és gyakoribbak, mint Kolozsváron, van squash, színház kitűnő, nem is egy, alternatív is. Egyszóval, minden egy helyen van. De E. nincs, és a többiek sem, akiket ha ritkán is látok, de az életem részei, nincs ez a kis csapat, nincs a sokszínűség, és nyilván nem az etnikaira gondolok. Nincs a tudat, hogy akárhova megyek, vannak ott emberek csíkból, udvarhelyről, szentgyörgyről, vásárhelyről, kolozsvárról, szatmárról, váradról, hunyadról, zilahról és a közbeeső helyekről. Mindenki csak szentgyörgyi. Félek a betokosodástól, az egyoldalúvá válástól, a kisvárosi gondokban való felörlődéstől, a nagyobb képre való rálátás képességének elvesztésétől. Ugyanakkor remélem, hogy ez tőlem is függ.

Ezek történnek velem mostanság. Két hét múlva szombaton elbúcsúztatom a várost, az itt megismert barátaimat, vagy nem is őket, hanem az itt eltöltött idő emlékét, a közös gondolkozásokat, vitákat, lelkesedést, nyavajgásokat, féltékenykedésket és irigységeket, a nagy röhögéseket, 9 évemet. Egy kicsit sajnálom magam és most jó ebbe az önsajnálatba alámerülni. De szombaton úgy isztok majd velem, hogy az újdonságot és a változást ünneplem.

102. bejegyzés az elmaradt segélykiáltásról

„Szükségem van valakire, akinek tiszta az agya és a szive, akinek az élete épp nem változik, nem áll fontos döntés előtt, nem költözik el, be vagy össze, nem építi a karrierjét, nem lóg késélen a szakmája, nem örvend az akaratlan szabadságának, nem megy férjhez, nem vált el, nem szült gyermeket, nem hagyták el és nem hagyott el senkit, nem ismerkedett meg és nem derült fény régmúlt dolgaira, nem beteg, nem államvizsgázik, nincs pénzügyi zavarban, nem kell senkinek a lelkét ápolja, nem ismer engem nagyon jól, vagy nem hiszi azt, hogy nagyon jól ismer, nincsenek előítéletei velem szemben és van kedve egy kicsit beszélgetni.”
Ezt írtam volna tegnap, amikor lépten-nyomon sírnom kellett, az utcán a színház fele, a vendéglőben, a színházban, a szobámban, az ágyamban. Váratlanul jött egy kis segítség onnan, ahonnan nem vártam, mert a felsorolt paraméterek többébe is beleesik, aztán most úgy látszik, csak nem tartott olyan sokáig. Vagy én vagyok érzékenyebb, mint a magamtól megszokott.

101. bejegyzés az iróniáról

Nem illik egy pár cipőt csak úgy kézben hordozni egy szálloda folyósóján, főként, ha azt a potenciális partner cég igazgatója is megláthatja. A potenciális partner cég igazgatójával illik reggel 3-ig inni.

Nem szokás hivatalos helyeken és főként üzleti körökben románul a domnisoara kifejezést használni, a szóban forgó hölgy társadalmi státuszától függetlenül. Ugyanezekben a körökben szokás azonban kézzel turkálni az ételt, részegen üvöltözni, disznó és illetlen viccekkel szórakoztatni a társaságban részt vevő fiatalabb és nyilvánvalóan nem vezető pozicióban lévő nőket.

Butaság és csakis rossz eredményhez vezethet a pozitív diszkrimináció bevezetése egy politikai szervezet körében, hiszen még az érintett célcsoport is egy megalázó intézkedésnek tartja. Pozitív, vagy legalábbis elhallgatott cselekedetnek számít, ha ugyanezen szervezet országos eseményén ott dolgozó fiatal nőket fogdosnak, esetleg női alkalmazottukkal közös hálószobát kérnek.

Elintélendő a román sajtó, hiszen említést sem tesz a G2O találkozójáról, mert annyira el van foglalva Gigi Becali letartóztasával, hogy nem látja, mi történik a világban. Nem számít, ellenben, a romániai magyar sajtó, amely megírja a G2O-at, de említést sem tesz a Gigi Becali letartóztatásáról, mert annyira el van foglalva a világ dolgaival, hogy nem látja mi történik itthon.

A tisztelettől elhalványuló hangon beszélünk egy polgármesterről, amiért annyi mindent megvalósított a településén és mennyire jó fej és nem kérhet olyant tőlünk, amit meg ne tennénk neki, de csak épp, hogy felmordulunk, amikor kiderül, hogy egy munkatársunkat ölelgeti annak akaratán kívül.

Árulás miatt nyilvánosan kiutálja egyik tagját a szervezet, hogy aztán fél év múlva tárgyalóasztalhoz üljön a konkurenciával, amelynek képviselője az előbb említett tag.

Lefekszik egy barátjával, akiről tudja, hogy szerelmes belé és egy hét viszony után szól neki, hogy ő nem szerelmes, már más iránt érdeklődik.

Európai parlamenti képviselő szerint nincsenek Uniós pályázatok, a Parlament csak ritkán ír ki és főként művészeknek, de Romániában a minisztériumoknál vannak pályázatok és oda kell.

Hónapokon keresztül ádáz harcot vívott a pap-politikusok ellen, most az őt is támogató és hitét részben megtestesítő szervezet, nem egy, hanem két papot indít egy politikai funkcióra.

Mit is mondhatnék. Ilyen a világ biztos, vagy csak a kis szeletke, amit én látok belőle.

100. bejegyzés amiről nem illik

Batkamanó: én bent vagyok csak elbújtam

Timo: jaj nem tudom hol van a konferencia

Batkamanó: :)

Batkamanó: én sem

Timo: akarsz összeesküvés elméleteket?

Timo: http://www.postaimre.tk/

Batkamanó: miért

Timo: http://video.google.com/videoplay?docid=-2042748610088709917

Batkamanó: föl kell menni az actionsba

Batkamanó: a főmeszindzser ablakban

Timo: te ezen a képen zsidókat vagy cigányokat irtasz?

Batkamanó: a munka hőse vagyok teeeee

Timo: az nem egy gépfegyver a kezedben?

Batkamanó: nem

Batkamanó: az egy pikámer

Timo: porszivó?

Batkamanó: avagy légkalapács

Timo: egy pikámer?

Timo: az a cucc, amivel a betont feltöröd?

Batkamanó: igen

Batkamanó: hallode timoci

Timo: mondd batuka

Batkamanó: te most antiszemita lettél vagy mi a fene

Timo: dehogyis

Timo: csak éppen erről hallgatok egy adást

Timo: hogy egyre többen mondogatják (az összeesküvők közül)

Timo: hogy a magyar politikát kívülről iranyítják

Timo: és hogy valamelyik magyar kisvárosban izraeli hadibázis van

Timo: és én annyira vagyok összeesküvő

Timo: hogy bár a zsidót, mint nép nagyon kedvelem

Batkamanó: ok

Batkamanó: erről az index készített egy riportot

Timo: azért tudom, hogy nagyon sok közük van a világ eseményeihez

Batkamanó: nézd meg

Batkamanó: mármint a hadibázisról

Timo: linkeld

Timo: "a parasztok a magyarság gerince"

Batkamanó: http://index.hu/video/2009/03/12/izraeli_katonakat_kutattunk_taborfalvan/

Timo: bárcsak lenne több paraszt

Batkamanó: :)

Timo: "magyarországnak annyi." ezt mondja a fiú

Timo: de ezt én is tudom

Batkamanó: ja

Batkamanó: igen

Batkamanó: ha a süketek megválasztják gyurcsányt aztán meg orbánt

Batkamanó: nekik annyi

Timo: "a ferihegyen a moszad képzi ki a magyar katonákat"

Batkamanó: fasza

Batkamanó: :)

Timo: azért az is jó, hogy nem vagyunk igazi magyarok

Timo: :)

Batkamanó: miért nem?

Batkamanó: mármint hogy pannon magyarok?

Timo: mert magyarországon olyan izé van

Timo: ami nekem nem szimpi

Timo: :)

Timo: hallgatom reggelente a napkeltét

Timo: és komolyan, jobban élvezem az autonómia fölötti hisztériát itthon

Batkamanó: :)

Batkamanó: hogy az mennyire nevetséges

Batkamanó: önkormanyzat - self government -autoguvernare

Timo: micsoda?

Batkamanó: szánalmas

Timo: "Abban az esetben, ha Izraelt külső agresszió érné, mely veszélyezteti az ott élő zsidók életét, Magyarország 500.000 zsidó befogadását vállalja, állampolgári jogokat adva a befogadottaknak. Hasonló megállapodások értelmében Németország további félmillió, Lengyelország pedig 100.000 Izraeli állampolgár befogadására tett ígéretet az ott elhangzottak szerint. Megjegyzem, ezzel szemben Németország a zsidók bevándorlásának korlátozásáról döntött 2006 júliusában."

Timo: rólunk nem mondanak ilyent

Batkamanó: sucks

Timo: ha romániát valami agresszió érné, akkor a rommagyarokat befogadnák vajon?

Batkamanó: valamivel el kell ütni az időt, ha már mindegyik szociális segélyen él

Batkamanó: nem?

Timo: ?

Batkamanó: a magyarok ''mind'' szociális segélyből élnek

Batkamanó: valamivel agyon kell ütni az időt

Timo: :)

Batkamanó: kitalálnak mindenfélét és arról beszélgetnek

Batkamanó: a valóság azoknak való, akik nem bírják a kábítószert

Timo: hát a zsidó volt eddig a kedvenc témájuk

Batkamanó: mondta volt valaki

Batkamanó: ezek bírják

Timo: most jött a cigánykérdés

Timo: úgyhogy most már két kedvenc téma van

Timo: "mindenki aki vezető pozícióban van, az zsidó. nem kicsit, hanem nagyon."

Batkamanó: vagy cigány

Timo: vannak nagyon zsidók és kevésbé zsidók

Batkamanó: mert orbán cigány

Timo: nem. nem

Batkamanó: ilyen névvel, hogy Orbán

Timo: a cigánynak alacsony az IQja

Batkamanó: csak cigány lehet valaki

Timo: és buták

Batkamanó: de tudnak dugni

Batkamanó: szaporodni

Timo: igen

Timo: "magyarország az új izrael"

Batkamanó: király

Timo: "csomagban adják a lakásokat"

Batkamanó: és kik lesznek a palesztinok

Batkamanó: ki lesz jasszer arafat

Batkamanó: :)

Batkamanó: ?

Timo: "6, A nemzeti irányultságú kisebb pártok, valamint civil szervezetek

működésének ellenőrzése, korlátozása, és megszüntetése."

Timo: a palesztinok a cigányok lesznek

Timo: az nyilvánvaló

Batkamanó: akkor úszítsuk őket egymásnak és elmúlt a probléma

Batkamanó: Alien vs Predator mintájára

Batkamanó: Zsidók vs Cigányok

Timo: szerintem a zsidók fognak nyerni

Timo: de a cigányok fognak szülni utánpótlást

Timo: és ki fog alakulni a legdurvább népcsoport

Timo: a zsidány

Batkamanó: a románok már most is úgy hívják őket, hogy jidani

Batkamanó: ezek a románok tudnak valamit

Timo: kit hív így?

Batkamanó: a zsidókat

Batkamanó: jidani

Batkamanó: szal a zsidányok okosak és szaporodnak is

Timo: igen

Batkamanó: ezért veszélyesek

Batkamanó: ujuj

Timo: picit sötétebb bőrűek

Timo: nagyon veszélyesek

Timo: mert nem szeretnek tisztességesen dolgozni

Timo: szóval csalni és lopni fognak, de nagyon nagyon gazdagok lesznek

Timo: es mi akkor már románok leszünk

Timo: úgyhogy megszűnik a magyar nép

Batkamanó: én nem

Timo: te halott leszel

Timo: a gyereked lesz román

Batkamanó: te is

Timo: igen, nekünk meg jó

Batkamanó: a gyerekem se lesz román

Batkamanó: nem szabad neki

Timo: mi még himnusszal az ajkunkon halhatunk meg

Batkamanó: kitűnő

Timo: nem fogsz tudni semmit tenni ellene

Batkamanó: hol sírjaink domborulnak unokáink leborulnak és áldó imádság mellett mondják el szent neveinket

Timo: na ez az

Timo: hogy már csak a sírjainkon lesznek magyar nevek

Timo: vegünk van batu

Batkamanó: ok

Batkamanó: most hova szarjak

Batkamanó: ?

Batkamanó: szerintem a székelyek nem adják fel

Batkamanó: mert ők olyanok mint a fenyő

Batkamanó: inkább eltörik, de nem hajlik meg

Batkamanó: miccolsz

Batkamanó: ?

Batkamanó: én inkább székely leszek, mint román

Batkamanó: te?

Timo: szeretnél székely lenni?

Timo: én megengedem

Batkamanó: inkább mint román

Timo: de vannak székelyek akik azt mondják, hogy a székely egy életforma

Batkamanó: a fekete is jobb mer az biztos nem román

Timo: egy magatartás

Timo: azt nem lehet csak úgy átvenni

Timo: nő nem akarsz lenni?

Batkamanó: kell hozzá székelykapu meg juhok meg sok sok fenyőfa?

Batkamanó: Nő?

Timo: igen

Batkamanó: miért?

Timo: inkabb nő, mint román?

Batkamanó: :)

Batkamanó: nem

Batkamanó: inkább székely

Batkamanó: az romantikusabb

Batkamanó: ott álni a havasok ormán

Batkamanó: fújja a szél az orcámat

Batkamanó: körülöttem legelnek a birkák

Batkamanó: cucc

Batkamanó: este az esztenában egy kis kufirc

Batkamanó: az asszonnyal

Timo: értlek

Batkamanó: a jászolban

Timo: ez a székely sztereotip?

Batkamanó: magyartanárnőnk ezt mondta

Batkamanó: aki ugyancsak székely volt

Batkamanó: de la odorhely

Timo: ezt mesélte? hogy így élnek a székelyek?

Batkamanó: miért

Batkamanó: milyenek?

Timo: szerintem a mócok is így élnek

Batkamanó: lehet összekeverte őket a mócokkal

Batkamanó: kitudja

Batkamanó: lehet zsidó volt

Batkamanó: aki félre akart vezetni

Batkamanó: lehet a moszadnak dolgozott

Batkamanó: pompom tralala

Timo: szatmáron sok a zsidó

Timo: lehet az udvarhelyi származás csak álca volt

Timo: bar udvarhelyen a fidesz énekli az istván a királyt

Timo: és ha magyarország az új izrael, akkor udvarhely az új magyarország

Timo: "brüsszel is tele van idiótákkal"

Timo: ilyeneket hallgatok közben

Batkamanó: mondjuk ez igaz

Batkamanó: ezzel egyetértek

Timo: de az a jó, hogy (más) ötévente, mi félévente lehetőséget kapunk újabb idiótákat küldeni oda

Batkamanó: :)

Timo: "mert mi a birka nép vagyunk"

Timo: "meg vagyunk vezetve"

Timo: "lassan szinte olyan ostobák leszünk, mint az amerikaiak"

Timo: ezt mondja a fülembe a hang

Batkamanó: :)

Batkamanó: az nem lenne rosz

Timo: sőt. ez a hang a minap háromszor elment bevásárolni kaját a nagy autójával

Batkamanó: akkor lenne vagy 2000 dolcsim havonta ha mosogatnék

Batkamanó: egy vendéglőben

Timo: "mert a csőd (ami minden második szava volt kóka legutóbbi beszédének) azt jelenti"

Timo: hogy nincs vásárlóerő és mint ilyen, nincs étel

Batkamanó: timó vigyázz, nehogy megfertőzze az elméd ez a hang

Timo: nincs kocsim

Batkamanó: mert akkor te is zsidó leszel

Batkamanó: vagy amerikai

Timo: és zacskóval irtó hosszú lenne kaját felhalmozni a csődre

Batkamanó: vagy mindkettő

Timo: bár szerencsére a kaufland közel van

Timo: szerintem az amerikai és a zsidó között nincsen nagy különbség

Timo: sőt

Timo: most már a magyar és a zsidó között sem

Timo: és lehet izraelben épp arról beszélgetnek a messengeren valakik, hogy a palesztin és a zsidó között sem

Timo: de ami biztos

Timo: a székely nem zsidó

Batkamanó: formálódik a Washington - Tel Aviv - Budapest tengely?

Timo: úgy tűnik

Timo: nem tudom, csíkszereda be tud-e kapcsolódni

Timo: mert fontos lenne a fejlődés szempontjából

Batkamanó: és csíkszentamás?

Batkamanó: az nem jelent semmit

Batkamanó: s Zsögöd

Timo: csíkszenttamáson szerintem az új telaviv-budapest-washingtoni katonai bázis fog megvalósulni

Batkamanó: meg Kászonjakabfalva

Timo: zsögöd. hm.

Timo: a kászoniakkal nem foglalkozunk. vesszenek

Timo: de újabban vacsárcsi és zsögöd is nagyon érdekel

Timo: úgyhogy szerintem előszőr is teremtsük meg a székely autonómiát

Batkamanó: jó

Timo: kovászna, hargita megyék és maros megye fele. amelyik fele jobban székely

Timo: s akkor ennek legyen csíkszereda a fővárosa

Batkamanó: hat nap alatt teremtette az úr az eget és a földet, a hetedik nap megpihent

Timo: szerintem

Batkamanó: és 2OO9 ben megteremtette a székely autonómiát

Timo: mert udvarhely és sztgyörgy nem lehetnek

Timo: és akkor a tengely úgy lesz hogy tel aviv-budapest-washington-csíkszereda

Batkamanó: értem

Timo: és akkor mehetsz székelyföldre is 2000 dollárért tányért mosogatni

Batkamanó: kitűnő ötlet

Timo: s utána kivillamosozol a jászolba és kufircolsz az aszonnyal

Batkamanó: remek

Timo: akkor nem fogunk teljesen elveszni

Batkamanó: már csak azt a pár száz évet kell kivárni

Timo: van még remény e maroknyi kis nép számára

Timo: megyek és kitűzök egy kokárdát a laptopomra

Batkamanó: en meg odateszem a teavizet

Timo: remélem pirosfehérzold az edény

Batkamanó: a coup of tea?

Batkamanó: hát nem

Timo: cup

Timo: igen, kérek, köszönöm

Batkamanó: egy mikrohullámú sütő és a csésze

Batkamanó: milyent?

Batkamanó: van hűlés ellen

Timo: mi a választék?

Timo: olyan nem kell

Batkamanó: van gyomorbántalmak ellen

Batkamanó: van kamilla

Timo: a cigányprobléma ellen nincs?

Batkamanó: és van hárs is és van egy teakeverék, aminek az a neve hogy sweet dreams

Batkamanó: a teekanne tol

Timo: a hárs jó

Timo: hárs teát kérnék.

Batkamanó: az hol szokott fájni?

Batkamanó: a czigány probléma hol szokott fájni neked

Timo: nekem konkrétan a tévé képernyőjén szokott fájni néha reggelente

Timo: de szerencsére az egy gombnyomás kérdése

Timo: úgyhogy nem is kell rá tea

Timo: szerinted kitehetem ezt a beszélgetést a blogomra?

Timo: mint 101ik bejegyzés?

Batkamanó is typing a message.

Batkamanó: felőlem

Timo: magyar karakterekkel, nyilván

Timo: akkor jó.kiteszem. úgyis olyan hosszú lesz, senki nem olvassa el.

Timo: és aki igen, az fenyegetni fog. de csak a zsidók, mert a cigányok irástudatlanok.

99. bejegyzés az önkontrollról

Azt mondta Z. ma este rólam, hogy micsoda csodálatra méltó önkontrollom van és ha valamit elhatározok, akkor azt véghez is viszem. Példázta mindezt azzal, hogy ha nekikezdek (enedjére és lassan kezdem azt hinni, hogy az egész életem átalakult egy nagy és meddő harctérré a kilók ellen) egy 9O napos ultra-szuper-csúcs fogyó tisztitókúrának, ami alatt nem szabad alkoholt fogyasztani, akkor én azt be is tartom, illetve, ha én szeptember 28-án éjszaka elszívtam az utolsó slukk cigim, akkor én azóta egyszer rá nem gyújtok. Jogos lenne a kérdés, hogy ha se pia, se cigi és a szex is csak alkalmi, akkor mivégre vagyok e földön, de én igyekeztem magamnak sok potló tevékenységet találni. Amire nem jöttem rá egészen ma estig, hogy mindezek a potló tevékenységek egyetlen főtevékenységben összpontosulnak, és ez a beszéd. Végtelen sokat bírok beszélni és ami ennél is borzalmasabb, hogy legtöbbször élvezem is. Gyakorlatilag élvezem hallgatni magam, mintha valami izgalmas rádióműsor lennék. Megáll az eszem.
A mai reveláció fő okozója, teljesen tudatlanul egy kedves fiú. Nem is kedves, inkább érdekes. Nem, nem érdekes, mondjuk inkább értelmes. Vagy nem is annyira értelmes, mint egy ismeretlen ismerős. Akiről sokat hallottam, soha nem láttam, és aki – velem egyetemben – azért lett a kocsmába rendelve, hogy megismerkedjünk. A fenti sorok ékesen bizonyítják, hogy mennyire sikerült megismerkednünk. Míg néhány óra leforgása alatt sikerült megtudnom róla, hogy magyarországi, teljesen otthonosan mozog vidékünkön és köreinkben, ismeri a pincéreket a kocsmából, leginkább unicumot iszik, valami projekten dolgozik éppen, akar kocsmát nyitni, talán fog dolgozni kocsmárosként és van egy piros és lapos mazdája, addig ő megtudta rólam a következőket: mivel foglalkozom, épp min dolgozom, hogyan ismerkedtem meg a közös barátunkkal, mióta járok a pasimmal, ki a pasim, mikor fogok együtt élni vele, hova valósi a főnököm, milyen tevékenységeket folytatok a munkahelyemen kívül, hány munkacsoportból áll a diáktáborom, mikor lesz a félsziget, hogyan fog működni egy másik projekt, amin épp dolgozom,pontosan hány településbe fogok elmenni a hétvégén, milyen autót fogok vezetni, mikor érkezem haza, milyen képzést fogok tartani, milyen képzésen vettem részt, hány órába tellett, amíg kidolgoztam a diáktábort és hogyan pályáztam meg, hova valósi vagyok, minek öltözhetnék a szombati farsangi buliba, hol lesz a farsangi buli, végül milyen jelmez mellett döntöttem, mit gondolok az amerikai társadalomról, hogy értem az angol beszédet, milyen filmeket kedvelek, milyen magazinokat olvasok, mi a véleményem a magyaroszági magyar és a romániai magyar viszonyról, hogyan aláztam magam porig sok órányi bor után egy kamera előtt, hogyan vélekedek egy rendezőről és annak darabjairól, mit hallottam egy előadásról, mit veszünk ajándékba, melyik karakterrel azonosulok a sex and the cityből, mi a cipő márkák királya, mennyire értek az autókhoz (sajnos, érintőlegesen még ez is kiderült) és ennél a pontnál már tíz perce álltam kabátban, sálban, kesztyűben, lógtak rólam a szokásos táskák és még mindig beszéltem. Az önkontroll két lábon járó paródiája vagyok, egy karikatúrája vagyok önmagamnak, gyakorlatilag egy nagy mozgó száj vagyok. Iszonyú.

98. bejegyzés az ellenállásról

Kissé keserű ellenérzés alakult ki bennem az utóbbi időben a felnőttekel szemben. Képmutatás lenne azt mondani, hogy ennek semmi köze nincs a szüleim ál-válásához, de nem kívánok minden hibát rájuk hárítani. Próbálom megfogalmazni magamnak, hogy mit értek a felnőtt alatt, amikor tiltakozom ellenük, mert ez a mindig-gyermek-maradok-mert-addig-szép-az-élet-és-micimackót-ragasztok-az-egyetemi-mappámra-és-én-sosem-akarok-felnőni című tanult nyáladzás nyilván nem az én kenyerem. Szeretem, hogy van felnővés és van felnőtt kor és vannak tapasztalatok és élethelyzetek, amik után el lehet mondani, hogy akkor most felnőtt vagyok. A saját szótáramban az számít felnőttnek, aki úgy hoz meg egy döntést, hogy tudja annak következményeit és vállalja is azokat, anélkül, hogy olcsó felmentésre számítana. Nyílván, ebbe az értelmezésbe mindenféle korhatár belefér, mégis olyan értelemben szeretem magam elhatárolni a felnőttektől, hogy bár igyekszem tudatos és felelősségteljes döntéseket hozni, azért rengeteg élmény hiányzik az életemből, amelyek kipróbálása nélkül ugyancsak nagyképűség lenne úgy csinálni, mintha minden lehetséges szituációban tudnám a helyes választ. Azt hiszem az élettel szembeni alázatosság is csak a felnőttek kiváltsága lehet.
Azért haragszom a felnőttek azon csoportjára, amelynek tagja még nem vagyok, mert néha erőszakkal is át akarják adni az élményeiket és a tapasztalataikat. A rossz élményeiket és a rossz tapasztalataikat. Feltételezem, hogy a felnőttéválás folyamata tele van egy csomó kellemetlenséggel, amelyek nagyon hamar oda juttatnak, hogy egy csalódott, megkeseredett, cinikus életképet alakítsanak ki. Nem próbálom megkérdőjelezni az életkép valósságát, mert az élet bizonyosan egy szomorú, sötét hely, csakhogy attól halad tovább és fejlődik és alakul és nevel minket, hogy mindig vannak naiv fiatalok, akik valamilyen hitvilág alapján próbálnak működni. Én nem hiszem, hogy bármilyen felnőttnek joga lenne ezt a hitvilágot szétzúzni, elvenni, bebizonyítani, hogy falcs és hogy a végén úgyis csak a csalódás vár ránk. Az nem lehet egy tudatos és felelősségteljes döntés a részükről, amikor lassanként elmesélik nekünk az apró hazugságokat, amire épült az életük, a csalódásaikat emberekben, a munkahelyi kudarcaikat, a tönkre ment házasságukat, a szeretet nélküli családjaikat és a tetejében még jól megfűszerezik azzal, hogy ez az életed gyermekem, hogy egész nap gürcölsz a megélhetésedért, lassanként lesz autód és talán lakásotok, de inkább, jaj miből lesz lakásotok, úgysem lesz sosem, aztán a főnökök mindig rosszak és gonoszak, mert csak kiszipolyozni akarnak, a férjed 5O évesen elhagy egy fiatalabb nőért és te ott maradsz a gyermekekkel, és így tovább. Valóban szükségünk van a sikeres élethez ezekre az információkra? Ha mindezt magunkévá tesszük, akkor nemcsak sikeres életünk nem lesz, mert már azelőtt lemondtunk róla, mielőtt még valami is kiderülne, de ráadásul még beépül a mindennapi szókincsünkbe és a néhány évvel fiatalabb testvérünknek és barátainknak kezdjük ugyanezt mesélni. Talán durva az összefüggés és erőltetett, de valamennyi kapocs csak van aközött, hogy milyen „életbölcsességeket” kapunk a felnőtteintől és mennyit aktíválunk gyermekkorunkba szervezetekben, csapatokban, kisközösségekben. Ha nem arra épül az életünk, hogy a puszta létezésünkkel hatalom van a kezünkben, hogy valamit megváltoztassunk, akkor mi motivál a reggeli ébredésnél? Pusztán a túlélés? A felnőtteknek semmi szép nem történt az életükbe? Nincsenek történeteik arről, hogy miket csináltak együtt a barátaikkal, hogy mit láttak a kirándulásokon, milyen érdekes emberekkel ismerkedtek meg, mit tettek minden nap, hogy csak egy kicsit is jobban éljenek?
Többet segítene a mi felnőttéválásunkban is, ha nem úgy házasodunk, hogy majd úgyis elválunk, nem úgy tervezünk, hogy majd úgyis szegényen fogunk élni, nem úgy dolgozunk, hogy majd úgysem értékeli senki, nem úgy szeretünk, hogy majd úgyis megcsalnak és nem úgy segítünk másokon, hogy majd úgysem hálálja meg senki.

A pátoszos hangvételért elnézést kérek, még magamtól is.

97. bejegyzés a titkokról

7ről pontosabban, mert ennyit kért kis n és velősen kérte.

1. 12 éves koromig szoptam az ujjamat

2. 11 évesen loptam egy plüssmurkot a balatonon egy utcai árustól

3. hiszem a világot mozgató hatalmat

4. nagyon kevés embert szeretek annyira, amennyire mutatom

5. szeretem a nedves lépcsőház illatát

6. hajlamos vagyok bizonyos fajta fajgyűlöletre

7. voltam két napos pszichoterápián

Továbbdobom, ha még lehetséges: Gada, Supersheep, Tihamér, Réka, Mőce

96. bejegyzés a családfáról

Férfi vagyok és csíkvacsárcsii. Ez volt a két legsúlyosabb információ, amit ma megtudtam, de a férfi az tarolt.
Iwiwen kaptam az értesítőt, hogy a vacsárcsi góbék nevű csapat a webvidéken elvégezte az egyik feladatát, amiben fel kellett kutatni a falu legrégebbi családfáját és kiderült, hogy kézen közön egy Kovácsnak vagyok a leszármazottja. A testvérem is természetesen, apukám, nagynéném és nagymamám. A többiek csak úgy beházasodtak a környék egyik legrégebbi családfájába.
275 személy van feltűntetve a családfán, Kovács Gáspárral és gyermekeivel foglalkozik, majd a gyermekek gyermekeivel és így tovább. Feltételezem, ez egy hagyományos módja a családfák készítésének. Kovács Gáspár, felesége ismeretlen, számos gyermekük született, melyből jelen írás kiemeli Kovács Lajost, aki nejéül vette Fodor Erzsébetet, számos gyermekük született, melyből jelen írás kiemeli Kovács Bertát, aki az én dédnagyanyám. Kovács Berta, akit nejéül vett Máthé Dénes, számos gyermekük született, melyből jelen írás kiemeli Máthé Rózálát, aki az én mélyen szeretett Rózsikamamám (volt), akit nejéül vett Veres Sándor, nem született számos gyermekük, csak kettő. Már nagyon közel vagyunk hozzám, akiről jelen írás valójában szól, mert a két gyermekük közül az idősebbik és egyben hímnemű az én ugyancsak mélyen szeretett apám. Akinek született szintén két gyermeke és attól félek, hogy ennél a pontnál a családfa készítők összerezzentek, letették a tollat és azt mondták, hogy ami ezután következik, azt ők be és le nem írhatják. Nevezetesen, Veres Csabának, akinek a neve említéséig jól halad a család nemi megoszlása, szégyenszemre két leánygyermeke született. Idősebbik lévén, a készítők nálam próbálták a csorbát kiküszöbölni és így lettem én a 275 fős család egyetlen hímnemű lánygyermeke. Akinek esetleg nincs kedve végigolvasni a családfa alakulását (pedig lenyűgöző munka), annak felfedem a titkot: kék dobozban vannak a hímnemű családtagok, rózsaszín dobozban vannak a nőnemű családtagok. És én egy kékbe kerültem bele. A tetejébe a Timo egy északi férfinév, mégha én ékezettel is írom. Mindennek a tetejében a vezetéknevünk is holmi alakuláson esett át, mert nagyapám Veress, apám Veres, nagynéném Veress, mi (húgom és én) Veresek vagyunk. De a nemi identitáshoz fűzödő zavarhoz képest ez szinte semmi port nem kavart a lelkivilágomban.



Mielőtt félreértesekre kerülne sor és a készítők, rajongók, szervezők, stb. körében felmerülne a kétség a családfa iránti legőszintébb rajongásommal szemben, kihangsúlyoznám, hogy valóban csodásnak tartom és iszonyúan tetszik, ha nem lennék benne, akkor is, az ötlet is, a kivitelezés is, de nem tagadhatom, hogy az a számtalan poén, amit barátaim körében el kellett viselnem férfias megnyilvánulásom miatt enyhén levesz a rajongás éléből.
Szerintem ez az információ felér 7 titokkal, de mindenképp fogok reagálni kis n labdájára.

95. bejegyzés a kultúráról

A West Wing talán egy kicsivel jobb, mint a House, bár elismerem, nem ugyanaz a kategória és a 30 Rock jobban kigúnyolja és megmocskolja az amerikai társadalmat, mint Heller a Gold a mennybe megy-ben. És az amerikai társadalom szempontjából a West Wing igazán a 30 Rock-kal kiegészítve a legjobb, megsegítve egy kis Állati elmékkel. És még mondja azt valaki, hogy felületes vagyok.